A KOLLÉGIUM ALKOTÓHÁZA LAKITELKEN

A kollégista évek alatt valahogy nem is jön rá az ember, csak később eszmél fel, amikor elkezd nosztalgiázni, hogy vannak olyan emlékei, amelyek inkább egy-egy helyhez kötődnek, Az idilli képpé avanzsált régi épület sok szempontból és sokaknak ilyen, és azt hiszem, a lakiteleki Alkotóház is ehhez hasonlatos. Nem telik el úgy egyetlen félév sem, hogy ne mennénk le Lakitelekre, és ne beszélnénk át olyankor egy egész hétvégét, hogy akkor most jól működik-e kollégium vagy mik a gondok, miben és hogyan kellene változnunk, és merre is haladjunk tovább. Lakitelek egy fix pont a kollégium életében, ami nem mozog és mégis változik, ahogyan az újabb és újabb generációk is maguk képére formálják a kollégiumot, és valahogy mégis meg tud maradni annak, amiért szeretjük, és jó lezötyögni ide a már megszokott kis bizmuttal, leszállni a vonatról, és mielőtt elmennénk a házhoz, beugrani a Bakterbe egy sörre meg egy hambira, egy jót dumálni, és sokadszorra megállapítani, hogy tök jó, hogy itt vagyunk megint. Lakitelek az Lakitelek!